A felszín alatt

Merülés a lelkünk mélyére

A minap Balatonlellén jártunk, és a Balaton partján sétálva olyan látvány fogadott, amely mélyen megérintett és elgondolkodtatott.

Messziről minden olyan volt, amilyennek a Balatont ismerjük és szeretjük: ragyogó kék ég, csillogó víztükör, a távolban a tanúhegyek. A látvány békés és megnyugtató volt, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Ahogy azonban közelebb mentünk a parthoz, és más nézőpontból tekintettünk a tóra, egészen más kép tárult elénk. A víz messzire visszahúzódott, a csónakok szárazon álltak, a nádas körül pedig feltárult a meder, amelyet máskor víz borít. Láthatóvá vált mindaz, ami addig a felszín alatt rejtőzött.

Ahogy ott álltam, arra gondoltam, mennyire hasonlít ez az emberi lélekhez.

Kívülről, egy bizonyos nézőpontból úgy tűnhet, hogy minden rendben van az életünkben. Gyakran mi magunk is így látjuk, hiszen megszoktuk, hogy ugyanabból a szemszögből tekintünk önmagunkra és a világunkra. Ha azonban van bátorságunk közelebb lépni, és másként ránézni arra, amit addig természetesnek vagy megszokottnak hittünk, olyasmit is észrevehetünk, ami korábban rejtve maradt előttünk.

Talán valamit, ami már régóta figyelmet és törődést kíván, csak eddig nem vettük észre, vagy nem akartunk tudomást venni róla.

A parton sétálva azt is megfigyeltem, hogy az élet a megváltozott körülmények között is megy tovább. A kacsák békésen úsztak a megmaradt vízben, egy horgász pedig gyalog indult el a stégjéhez, ahová korábban talán csónakkal érkezett. Az élet alkalmazkodik, megtalálja a maga útját.

Mi is így működünk. Éljük az életünket, tesszük a dolgunkat, és közben folyamatosan alkalmazkodunk mindahhoz, amit az élet elénk hoz. Ez a képességünk olyan, mint a tó vize: lehetővé teszi, hogy a felszínen minden a megszokott módon folytatódjon, miközben elfedheti előlünk lelkünk mélyebb rétegeit.

Hosszú éveken át jól szolgálhat bennünket ez a működés, ám előfordulhat, hogy egyszer csak elakadunk valamiben. Ami addig elegendő volt, már nem segít továbblépni, megoldani egy nehézséget, vagy elérni valamit, amire vágyunk.

Mintha a víz annyira visszahúzódott volna, hogy a meder egy részét már a legnagyobb hullámok sem tudják eltakarni.

Ilyenkor érdemes lehet mélyebbre tekintenünk, és felfedeznünk önmagunknak azokat a részeit, amelyeket addigi alkalmazkodásunk elfedett. Olyan érzéseket, belső mintázatokat és összefüggéseket ismerhetünk fel, amelyek anélkül befolyásolták az életünket, hogy tudatában lettünk volna a jelenlétüknek.

Ezek a felismerések új lehetőségeket nyithatnak előttünk. Segíthetnek abban, hogy jobban megértsük önmagunkat, másképp viszonyuljunk a nehézségeinkhez, megvalósítsuk a céljainkat, vagy egyszerűen csak fejlődjünk.

A Balaton visszahúzódó vizével kapcsolatban nem tudom, mi lenne a megoldás, hiszen nem vagyok a szakértője. A saját belső világunk megismeréséhez azonban nem feltétlenül kell megvárnunk, amíg egy elakadás ráirányítja a figyelmünket arra, ami addig láthatatlan volt.

Ahogyan egy búvár is lemerülhet a tó mélyére, miközben a víz még békésen hullámzik fölötte, úgy mi is elindulhatunk önmagunk felfedezésére, mielőtt a nehézségeink erre késztetnének bennünket.

Egy segítő ebben lehet társunk: nem mondja meg, mit kell találnunk odalent, és nem is helyettünk fedezi fel a mélységet, hanem elfogadó jelenlétével kísér bennünket, miközben mi magunk ismerjük meg azt, ami eddig rejtve maradt előttünk.

Mert nem kell megvárnunk, amíg teljesen kiszárad a meder ahhoz, hogy megismerjük a mélyét.

Ha megérintett ez a hasonlat, és szeretnél te is lemerülni a lelked mélyére, hogy felfedezd, mi rejtőzik a felszín alatt, szívesen leszek a társad ezen a felfedezőúton.

Keress bizalommal a harmonikon@konradyszilvia.hu E-mail-címen vagy a +36 20 615 2802 telefonszámon!