Körülbelül harmincöt évvel ezelőtt, még az orvosi egyetem harmadik évében fogalmazódott meg bennem, hogy engem az emberi lélek érdekel igazán.

Ma úgy képzelem, akkor alakult ki bennem egy báb, amelyben a lelkem segítő része fejlődött.

Közben éltem az életemet. Anya lettem, családot alapítottam, dolgoztam, a gyerekek felnőttek. A báb pedig velem együtt fejlődött.

Táplálta mindaz, amit közben megéltem és megtanultam: az emberi kapcsolatok, a munkám során szerzett tapasztalatok, a könyvek, a tanfolyamok, az örömök, a veszteségek, az elakadások és az újrakezdések.
 

55 évesen befejeződött az addigi szakmai utam, és elérkezettnek láttam az időt arra, hogy megvalósítsam régi álmomat, és az emberi lélekről kezdtem tanulni. 

Az utam végül elvezetett a Befele akadémia Life coach képzésére és dr. Buda László Ultrarövid Terápiás konzulens képzésére.

Az ott szerzett tudás, a sokéves önismereti munka, az élmények és a találkozások pedig olyan minőségű táplálékot adtak  ennek a bábnak, amitől elérkezett az idő, hogy kikeljen belőle a lepke.

Nem egy pompás, színes pillangó bújt elő először, hanem egy kis káposztalepke, egyszerű, fehér szárnyakkal.
 
 A színeket később kapta.

Minden konzultáció, minden találkozás, minden emberi történet és minden visszajelzés egy-egy újabb árnyalatot festett a szárnyaira.

Ez a szép folyamat ma is tart.

Az én metamorfózisom harmincöt évvel ezelőtt kezdődött, a lepke már kirepült.

A szárnyai pedig azóta is színesednek!